Fekete Anna: MOST
Fekete Anna: MOST
A nyár felfalja magát.
és már csak ringatózik az ég tükrén,
a könnyed, világszép semmiben.
Mért fakulna ki a virág,
ha tűzpiros is lehet?
Az idő emberi dolog,
mint az ígéret vagy a tévedés.
Az egyre büszkébb nyárban
lebegünk tegnap és holnap nélkül.
Az ősz? Csak valami tévedés.
Megjegyzések